Az idő szorításában

Nem vagyok egy tévénéző guru, de ahogy a legtöbb családnál délutánonként a háttérben nálunk is szól. Már korábban felfigyeltem az egyik csatorna sorozatának promójára – Mindörökké – de mivel se időm, se türelmem nincs nézni őket, így megmaradt az egy infó a sok között c. dobozban.

Mígnem egyik nap a szokásos molyolásom közepette megütötte a fülemet a filmen zajló párbeszéd. Mielőtt bárki megijedne, nem részletes tartalomismertetés következik. Bár a főszereplő színész megérne pár sort, sőt, neki még talán azt is elhinném, hogy mindörökké, valójában az időről szóló egyik mondata keltette fel az érdeklődésemet.

Amikor egy pár elhatározza, hogy babát szeretne, akkor nagy örömmel és bizakodással vágnak neki a „megvalósításnak”.  Semmi gond, ha elsőre nem jön össze, majd a következő hónapban. Majd a következőben. Majd megint a következőben. No para. Közben a télből tavasz lesz, majd nyár, beköszönt az ősz, és hipp-hopp elrepült egy év. Tényleg? Már egy éve próbálkozunk?

idő az idő szorításában Az idő szorításában – Mindörökké id

Aztán megint csak repülnek a hónapok, és az ember lánya egyre idegesebb. Mi történik? Miért nem vagyok még terhes? Mi lehet a gond? Gond van egyáltalán? 20-as éveinkben még egyáltalán nem feszélyezi az embert az idő, de 30, pláne 35 felett minden egyes hónap olyan, mintha duplán számítana. És ahogy mennek az évek és a hónapok, úgy nő a nyomás, a félelem, a kétségbeesés. Mi van, ha soha nem lesz gyerekem? Ilyenre ne is gondolj! Jön rögtön a jó tanács mindenfelől. Oké. De azt hogy kell csinálni? Van valami gomb, amit megnyomok, és akkor ez elmúlik?

Hát így vagyok én az idővel. A sorozatban a sármos főszereplő halhatatlan, neki aztán van ideje. Mondhatni, abból van a legtöbb. Miközben a filmet néztem eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ennyi időm lenne? Ah, ezt elképzelni se tudom. Jó, akkor mi lenne, ha most lennék 28? Hm, ez már tetszik. De jó is lenne! Pikk-pakk teherbe esnék, lenne családom, éljen! Igenám, de bármennyire is 28-nak érzem magam, a naptár mást mutat. Hát, már megint nem jutottam előrébb. Csak azt a naptárat tudnám feledni…

idő2 az idő szorításában Az idő szorításában – Mindörökké id  2 300x139

 

Tanulj meg könnyen felejteni!

Müller Péter azt írja, hogy „Tanulj meg könnyen felejteni!” Igaza van. Úgy, de úgy szeretném elfelejteni ezt az idő tényezőt. Hogy ne jusson eszembe minden áldott nap. És vele együtt a nyomorom, hogy miért nincs még gyerekem? Meddig kell rá várni? Lesz? Nem lesz? Valaki mondja már meg! Válaszoljon! Hadd értsem meg, hogy mi történik! Az, hogy majd egyszer megértem sovány vigasz. Az idő, és vele együtt az egóm csak kiabál és kiabál…Gyereket! Most! No igen, már ha ez menne megrendelésre. De nem így van.

Közben mindenki megszült már körülöttem, valaki kettőt isbébi az idő szorításában Az idő szorításában – Mindörökké b  bi 300x300, és a környezetem kezd leszokni arról, hogy a gyermekáldásról kérdezősködjön. Ez van. Nem tudom, melyik a rosszabb, amikor kérdeztek, vagy az, amikor már nem kérdeznek. Az idő meg csak megy…

Mivel az önsajnálat viszi az energiát, inkább az igencsak jóképű főszereplőt nézegetem így levezetés gyanánt. És a következő részekben hátha mond valami okosat. Valamit. Bármit. Addig pedig igyekszem azt a képet erősíteni, hogy valójában még 28 vagyok, és nincs itt semmi gond. Jön az a gyerek!

Aki szerencsére nem érzi magát az idő szorításában:

Szemán-Lévai Évi (korábbi Luxbaba Csoporttag) írása