Épeszű vagyok, épeszűek vagyunk-e még? “Gyere, gyere baba!” 

Több részben tesszük közre Anikó sikertelen-sikeres történetét. Gyere, gyere baba – rimánkodik Anikó, rutinná vált szeretkezések, IVF tervek, lázmérőzés és érzelmi hullámvölgyek gyötrelmei között.

Mert hát nekünk ugyebár majd egyből összejön a baba… gondoltam én. Ezért is kellett a “tökéletes” időzítés az első és vélt utolsó gyerekcsinálós szexre. Némi gyertya és extra romantika. Átszellemültség. És szeretkezés, mert hát ezt mégiscsak úgy illik.
Ezután jött az egyből más, anyai érzés, felhők fölötti hetek, amikor már káromkodni se lehet, csak lenyugodott, felnőtt anyukának lenni.

Na de, sz*r került a palacsintába, megjött. Sebaj, újabb próbálkozás. Nyilván majd másodjára. Haha.

Aztán meg, hogy majd ha mindent jól megtervezünk, mindennek utána olvasunk, belőjjük az ovulációt, akkor majd menetrendszerűen gyártunk egy gyereket. Reggeli hőmérőzés csukott szemmel tapogatózás után, számítások, gyógyteák, vitaminok, ovu tesztek, és szex utáni gyertyaállás. Mert hát sokaknak csak ennyi kell, és kész. Na, nem úgy nekünk.

gyere, gyere baba Gyere, gyere baba gyertya2

Legalább nevetni tudunk magunkon…

Így utólag azért ennek a mániás időszaknak is meg volt a maga szépsége. Már ha eljutunk ajrra a szintre, hogy legalább nevetni tudjunk magunkon. Egyszer legalább. Jobb napokon…

Volt pl. a sokadik gyertyaállás utáni szarkasztikus felfázás, mint kozmikus arcul csapás. Vagy mondjuk a férjem vicces kérdése a hajnali kávémentes zombi üzemmódú boszorkányos teafű kavargatás fölött, hogy akkor most már szexelnünk sem kell majd. Aztán az ezredik “utolsó” nyaralás, vagy “utolsó” becsiccsentős este a gyerek előtt. A parák az egy megivott Aspirin C miatt, hogy akkor most már tuti két feje nő szegény kölyöknek. Egy-két álterhesség, a műanyag felespohárba célozva pisilés, mint új sportág tökéletesre csiszolása, a férj kikészítése a „sohavégetnemérős” (na, nem bulikkal, hanem) monológokkal. Jajj, kifelejtettem a százszor újranézett, majdnem kikukázott teszteket!…Sorolhatnám évekig. 

Jöttek a nagy mélységek

Aztán elkerülhetetlenül jöttek igen a nagy mélységek is. A teljes elkeseredés, a kilátástalanság, a rettegés. A “velünk baj van”, az “ez a mi nagy gondunk, mert mindenkinek van valami”. Ezen túl kell esni, majd megszokni, hogy bár azt hitted túl vagy a túlesésen, eshetsz még egy nagyobbat.

És aztán… aztán elindulni az élhető úton a babavárás várása során. Boldognak lenni egy ilyen hiányállapotban is. Sőt, új önmagunkra találni.

GyereBaba Program és a remény

Ehhez kellett egy kis szerencse, egy véletlen, és hogy az Élet, vagy Isten, vagy a Sors, ahogy tetszik, utunkba sodorja a GyereBaba Programot.

Na de erről majd legközelebb…

Addig is fel a fejjel! Sikerülni fog!

gyere, gyere baba Gyere, gyere baba par

Folytatás következik…….

Nemsokára a honlapra kerül Anikó történetének második része, amelyben elmeséli, hogyan végződik a Gyere, gyere baba története. A babavárás alatti szeretkezések, gyertyaállás, gyógyszerelés hogyan változott meg. Amíg a befejezésre vártok, olvassatok bele sikertörténeteinkbe.