Milyen is egy idegen csoportba belecsöppenni

A legtöbb embernek nem könnyű egy új csoportba belépni, idegen emberekkel találkozni és együtt dolgozni velük. Még nehezebb, ha nem tudjuk, mi is vár ránk. Pláne nehéz, ha olyan kényes témát akarunk megosztani a csoport többi tagjával, mint a terméketlenség. Vagyis nem kevés bátorság kellett Klárinak, hogy jelentkezzen a GyereBaba Program tanfolyamára és jó sok energia, hogy kétkedő férjét rábeszélje a csoprtban való részvételre. Írása: GyereBabás tapasztalataim őszinte, önvizsgáló és humoros. Segíthet mindenkinek, aki még nem döntötte el, hogy jelentkezzen-e a tanfolyamra. 

A Szőnyeg, az Univerzum és a Gyermeki lélek

Résztvevők:

  1. Adott voltam én, és a SZORONGÁSAIM, KÉTELYEIM.
  2. Mellettem volt a Férjem,  a szkepticizmusával és nyitott várakozásával együtt.
  3. Jelen volt még rajtunk kívül másik négy pár, tehát nyolc idegen, és az Ő SZORONGÁSAIK,  KÉTELYEIK.
  4. Végül két csoportvezető pszichológus valamint tanulni vágyó asszisztenseik, utóbbiak számunkra szintén idegenek.

Így töltöttük meg a csoportfoglalkozáshoz adott teret, ami egy meleg, szívélyes, de ugyanakkor modern berendezésű, nyugalmat árasztó, otthonos szoba volt, telis tele a lelki csomagjainkkal, vibráló érzelmeinkkel. Tegyük hozzá, hogy az izgalom legalább felébresztett minket ebben – a számunkra korai – időpontban, szombat reggel 9-kor…

Hú, de nehéz is így közel fél év elteltével visszaemlékezni erre…

Az első, ami eszembe jut, az a foglalkozást vezetők kedves mosolya volt, a második, és a program sikerében szintén nem elhanyagolható tényező pedig az a pihe-puha szőnyeg, ami lábaink alatt szilárd talajt adott, de ezzel együtt békés nyugalmat is árasztott. Na, ne mosolyogj, ez a szőnyeg a későbbiekben is fontos hadszíntere volt ám óriási emberi vívódásoknak, régről cipelt elakadások megoldásainak, és számtalan izgalmas játéknak!

 

Ijesztő, hogy mi is történik itt….

Minden várakozásunk ellenére nem egy unalmas bemutatkozással kezdtünk, és a „ki hogy áll a gyerek dologgal” szóba sem jött.

Most képzeld el, miszerint egyszer csak azon kapod magad, hogy az Univerzum által „neked sorsolt” vadidegenekkel zenére bolyongsz a Szőnyegen, majd parancsszóra megállsz, és a – vegyük úgy – véletlenszerűen melletted állóval valamilyen feladatot végzel, anélkül, hogy bárki is egy szót szólhatna. Ijesztő, ugye? Vagy legalábbis kissé bolondos gondolat…(Furcsálltam is néha, hogy nem vagyunk fehér köpenyben és pizsamában.) Aztán képzeld el, hogy mindennek ellenére élvezed. Valahogy feldob, megmozdít benned valamit – és Téged is. Aztán pedig még a véletlenszerűség is megkérdőjeleződik benned…

gyerebabás tapasztalataim GyereBabás tapasztalataim DSC 0012

Sodor a lelkesedés és a kíváncsiság

Na, de ne hidd, hogy van időd ezt átgondolni. Mozgásos feladat után agytorna jön, csoportban, mikor milyen összetétellel. Aztán előadás, aminek falod a mondatait, csak úgy füstölve jegyzetelnél, ha tudnál, vagy inkább mélyebben átélnéd – ki tudja ezt eldönteni. Ezután kreatív életkép készítése hétköznapi tárgyakból, vagy torna? Meg sem kottyan!

Aztán BUMM, kegyetlen ebédidő. Átszellemülten, szédelegve, egy másik dimenzióból térsz vissza a testedbe, és kilépve a Bartók Béla útra, emberi mivoltodból fakadóan élelmet kell keresned, bár még levegőt sem kapsz, úgy sodor a lelkesedés és a gyermeki kíváncsiság.

 

gyerebabás tapasztalataim GyereBabás tapasztalataim DSCF2728

Párkapcsolati próbatétel

Na, itt jön az első párkapcsolati próbatétel: kompromisszum a beszéljünk meg mindent részletesen női megközelítés, és a csak együnk nyugodtan és hagyjunk mindent ülepedni férfimódi között…Én azt hiszem 60 %-ban „nyertem” bár így is hiányérzetem volt, annyira vissza kellett fogjam magam.

Aztán az izgalmak délután is folytatódtak. Rajzok, csoportos feladatok, a délelőttről már ismert félelmetes-bolondos-mélyen érzelmes bodywork, majd a kinek hogy sikerült meditáció/vizualizáció/alvás. Felsorolhatatlan.

Kicsi, durcás gyerek lettem!

És aztán megint egy szempillantás alatt még egy BUMM!!! Vége a napnaaaaak?! Na, itt érzed magad Gyereknek. Olyan igazán kicsinek és durcásnak, óriási hiányérzettel, akinek az egész nap után hirtelen elvették a játékát, hazaparancsolják a pajtásait is, pedig…még…nem…is…vagy…fáradt…és beszélni akarnál, és mindenkivel, a Világgal megosztani, és végig sétálod a várost a pároddal…és otthon…egyszer…csak…érthetetlen…módon… KIDŐLSZ.

Hogy aztán másnap reggel ugyanott kezdj, majd utána valahogy visszatévedj a már nem ugyanolyan szürke hétköznapjaidba, és egy hónap múlva folytasd, addig is házi feladatokkal útnak indítva új életedben.

Érzelmi hullámvasút a javából! 

GyereBabás tapasztalataim itt értek véget, de remélhetőleg elég bepillantást nyújtottak Klári félelmeibe, aggodalmaiba, amelyek lassan kíváncsisággá és lelkesedéssé alakultak át a csoportban. Klári így fejezte be történetét: “másnap reggel … valahogy visszatévedj a már nem ugyanolyan szürke hétköznapjaidba”. Ahogy sok korábbi csoporttag mesélte, nekik is kevésbé lettek szürkék hétköznapjaik. Már az is elegendő volt, hogy sokkal jobban érezték magukat, jobban megértették saját érzelmeiket és reakcióikat és közelebb kerültek párjukhoz. Ha már eleget tudtok a GyereBaba Programról, a kék gomb megnyomásával már jelentkezhettek is.