A szülői szerepvállalás nem azzal a szexuális aktussal kezdődik és végződik, amikor a baba megfogan. A “szülőség intézményét”– akárcsak egy épülő házat – megfelelő elemekből, lépésről lépésre fel kell építeni. A hőn áhított gyermek akkor érkezik, amikor kellőképpen előkészített, elbarázdált a terep. Gondosan meg kell ásni az alapot őszinte kérdésekkel: valóban szeretnék gyermeket? Kész-e a kapcsolatunk erre? Nem árt tisztában lenni azzal, hogy melyik falat, mikorra húzzuk fel. Tudnunk kell jól választani az alapanyagok közül: akarással vagy vágyakozással szigetelünk. Végül, de nem utolsó sorban: kétségek nélkül, az építkezés minden egyes fázisában hinnünk kell az általunk magasra nyúló építmény “kőszikla” szilárdságában …merthogy erős a mi várunk…

A legfontosabb: milyen terepen építkezünk

Ha túl csuszamlós a talaj, ha nincs szilárd biztonság, könnyen beomlik alattunk a föld, megsüllyed az alap. Bölcs dolog az önismeret terepén alapozni, kapcsolatainkat is megvizsgálni.

Dr. Lux Elvira irodalomtörténeti példával szemlélteti a szülővé válás mínusz egyedik programpontját: “Sokan ismerik a következő József Attila-i idézetet: “Flóra csináljunk gyereket, hadd vessek cigánykereket!”, azonban Flóra sohasem szült József Attilának gyereket. Nem pusztán azért, mert Illyés Gyulát szerette, aki nagyon jóképű férfi volt, hanem azért is, mert gyógypedagógus létére tudta jól, hogy József Attila nem alkalmas a “gyerekcsinálásra”. Fontos szembenézni azzal, hogy az adott életszakasz és az adott kapcsolat valóban alkalmas-e az élet továbbörökítésére. Mindenekelőtt vizsgálják meg a párjukkal való viszonyukat, nézzenek mélyen magunkba, hogy mennyi perspektíva van az adott kapcsolatban. A gyermek egy örök kötelék, komoly vérségi viszony. Sok olyan páciensem volt, aki akart gyereket, mert racionálisan már passzolt volna a képbe a baba érkezése, de a pár mélyen mégis elutasította a gyermekvállalást, mert nem voltak egymásba szerelmesek, nem hitték, hogy ebből hosszú távon lehet boldogság, vagy valamiféle tartós jóérzés legalább. Igaz, boldogság, mint olyan, véleményem szerint nincs is. Chagall festett egy 2×3 méteres képet. Én ismertem ezt a képet albumból. Az ábrázolás középpontjában egy férfit látunk feketében, akinek a keze ki van nyújtva felfelé, és ezen mint egy kemény deszkán, kinyújtózva fekszik egy nő rózsaszín ruhában. A fekete ruhás alak a másik kezében tart valamit, de a reprodukción nem látszott egyértelműen, hogy mit fog.

Az unokaöcsém meghívott egyszer Finnországba, és ott, a Chagall kiállításon realizálódott bennem, hogy a boldogság kék madarát szorongatja a kezében… ez olyan csodálatos rácsodálkozó élmény volt. Megértettem, hogy mi is mind ezt csináljuk, szorongatjuk a boldogság kék madarát, csak éppen az vagy elröppen, vagy ki tudja mi lesz vele időközben. Ha van a kapcsolatban vágy a közös jövőre, ez képezheti alapját a gyermekvállalásnak, az utódoknak. Ha viszont csak megfogadjuk, hogy “holtodiglan holtomiglan”, de minden érzelmi átélés nélkül, azaz racionálisan és nem emocionálisan, akkor nem is lesz gyerek, vagy szélsőséges esetben baj lesz a gyerekkel. Ezt a törvényszerűséget érdemes elfogadni, tehát vagy meg kell békélni azzal a tudattal, hogy nem lesz közös gyermeketek, vagy ha ezt nem tudod elfogadni, akkor a párválasztást kell felülvizsgálni.”

gyűrűk a Bibliában hogyan csináljunk gyereket Hogyan csináljunk gyereket? gy  r  k a Bibli  ban 300x165

Biológiai és lélektani alapozás

Miután felmértük a saját terepünk jellemző tulajdonságait, meggyőződtünk róla, hogy az teljességgel alkalmas a munkálatok megkezdésére, azaz a talaj stabil, és nem lesz földcsuszamlás, akkor megkezdhetjük az alap ásását. Egyik kapával a testünket, másik kapával a lelkünket készítsük elő.
Dr. Lux Elvira mindezt röviden így összegzi: “Gyereket csinálni nemcsak akarni kell, hanem vágyódni kell rá… Ez kicsit olyan, mint a szerelem meg a szeretet a férfi-nő relációban. A gyermek iránti érzésnek is szerelemnek kell lennie bennem. Valahogy másképp kell vágyódnom a gyerek után, mint csak racionális szinten. Meg kell a nőket, párokat tanítani, hogy mi a különbség a szeretném és az akarom között. Talán akkor jön könnyebben ez a vágyódás, ha a várandóssággal, a szüléssel, a gyermekvállalással kapcsolatos félelmeinket le tudjuk küzdeni. A szorongás, amely a szülői szerepekkel, a felelősségvállalással járhat, átkeretezhető, még a gátoltság érzését is át lehet fordítani vágyakozásba. Én nagy csavargó voltam világéletemben, és igenis gátolt, zavart, hogy a lányom születésével a továbbiakban a szabadságnak annyi, huss. Viszont a tudatunk sokmindenre képes. Tudom, hogy mire képes a kortexem, ez a legmagasabb tudati szint, de gyakran mégsem hiszem el, pedig sokszor bizonyítottam magamnak is, másnak is, hogy tényleg csodákra képes. Kötelesség, hogy a gyereket meg kell szoptatni, tisztába kell tenni. Én sosem tudtam dolgokat kötelességből csinálni, ahhoz gyenge vagyok. Mosogatni sem tudtam azért, mert koszos a tányér. Ha koszos, koszos. Eljutottam odáig, hogy ezt a tányért azért mosom el – nem egyet, sokat -, mert akkor olyan szép lesz. Magyarul pozitív élményt gyártottam, hogy ne értékeljen a mosogatást kényszerűségként. A negatív dolgokat is pozitívba fordítottam, mert én optimista ember vagyok. Nincsenek önmagukban jó vagy rossz dolgok, minden az érzelmi viszonyuláson múlik. Nem ártana, ha a nők, úgy élnék meg, hogy áldott állapotban vannak, nem pedig terhesek. Úgy zavarja a fülem az, hogy terhesség. Ki volt az a hülye, aki kitalálta ezt a szót? A gyermek Isten ajándéka.”

terhes nő hogyan csináljunk gyereket Hogyan csináljunk gyereket? terhes n

A téglák között legyen tapasztóanyag a “hadd jöjjön!” érzés

A hit és a bátorság elengedhetetlen egy gyermek vállalásához. Az ellenállás megakadályozza az áramlást. A gyávaság és a kételkedés kizárja a teremtés lehetőségét. Dr. Lux Elvira egy gyermekkori emlék felidézésével szemlélteti, hogyan érdemes fejest ugrani a kihívásokba:
“Ha valaki tud hinni, de nem ám akárhogy, hanem evidenciaszinten, akkor megnyerte a játszmát. Amikor kisgyerek voltam, egy több épületből álló komplexumban laktunk. A kisebbik nővérem gyáva volt, én meg a vagány, de Anyu őt küldte el a boltba, ő meg sírt, mert félt, bőgött. Én mondtam neki, hogy majd én megyek. Keresztülrohantam azon a csöpp udvaron, de megtorpantam a felfelé vezető lépcsőn, én is féltem. Pontosan tudtam, hogy a kisördögtől féltem. Úgy védekeztem, hogy na, kisördög gyere, húzz a nyársra! Azóta sem jött még… Féltem tőle, de mégis szembenéztem vele, hadd jöjjön!”

Ha gyereket csinálunk, ott a sötétben tapogatózva, csak annyit kell érezni tiszta szívből: úgy legyen-hadd legyen!”

Ha nem sikerült csatlakoznod a jelenlegi csoporthoz, ne csüggedj! Várunk téged/benneteket a következő csoportunkba, hogy segíthessünk, hogy szülővé váljatok!
Van kérdésed? Tedd fel! Írj nekünk!! Ismerkednél velünk? Hallgass bele programunkba!  Akár jelentkezhetsz is a következő tanfolyamra.