Hosszúnak érződik

az út, amikor szorít az idő

Sikertörténeteink-Éva levelével gazdagodnak. Ő mindig azt tervezte, hogy 3 gyermeke lesz – aztán az élet kacskaringói, meg sok kevésbé jó döntés eredményeképpen ott állt a 40. születésnapján egyedül, elváltan, férj és gyerek nélkül. Rengeteget dolgozott és ápolta az édesanyját, aki egy agyvérzés következtében lebénult és az apja halála után ő vette magához. Elkezdett pszichológiát tanulni, sokat utazott a barátnőivel és azt gondolta, jól van.

Ezt írta  most, várandósságának harmadik hónapjában:

“Addigra már megszületett bennem az elhatározás, hogy ha úgy alakul, egyedül is vállalok gyermeket, de csak majdnem egy évvel később, 2 rövid, fájdalmas elválással végződő kapcsolat után jelentkeztem be a Kaáli Intézetbe. Ekkorra – az első szakításnak köszönhetően – már rendszeresen jártam pszichológushoz. Ahogy jól visszagondolok, ezek a Krisztinával töltött egy órák jelentették minden hetem fénypontját, köztük csak vártam, hogy teljen az idő…

Donor-sperma, inszemináció, lombik?

Szóval bejelentkeztem a Kaáli Intézetbe, ahol elmondták, hogy donorspermával a lehetőség adott, de az én koromban már mindenképpen lombikot javasolnak, az inszemináció sikerének esélye 0%. Ezt alá is íratták velem, amikor én mégis az inszemináció mellett döntöttem – úgy éreztem, ennyit bírok egyedül, a lombikot nem tudnám végigcsinálni. Három alkalommal próbálkoztam – mindháromszor sikertelenül; azt hiszem, magam sem hittem, hogy ez nekem összejöhet.

Önértékelési problémák….

sikertörténeteink-Éva Sikertörténeteink-Éva rem  ny

Közben folyamatosan jártam terápiába, mert kiderült, hogy csak a felszínen vagyok jól. Teljesítménykényszer, megfelelés, áldozati szerep, felborult anya-lánya viszony, önértékelési problémák – sok mindent találtunk és bogoztunk ki. Krisztina segítségével életemben talán először sikerült magamat az első helyre tennem és meghoznom életem talán legnehezebb döntését: kiléptem az ápoló-áldozat-anya szerepből és kerestem egy otthont, ahol az édesanyámat megfelelően ápolják. Nagyon nehéz nem azt írnom, hogy „betettem az anyut egy otthonba”, mert így élem meg a mai napig, de lassan csendesül az érzés, hogy cserbenhagytam. Időközben megismerkedtem a pszichodrámával is – hatalmas élmény -, aminek köszönhetően sikerült a kapcsolatunk jellegét is rendezni magamban: végre ismét édesanyámként tudok tekinteni rá, nem mint ellátandó gyermekemre, én pedig ismét tudok a lánya lenni…

sikertörténeteink-Éva Sikertörténeteink-Éva fotografiska fan logo n

A GyereBaba Program: hatással tudok lenni a testem működésére

Közben folyamatosan próbáltam társra találni. Volt több rövid, jól induló, de kudarcba fulladó kapcsolatom – visszagondolva mindegyikért őszintén hálás vagyok, mert mindből tanultam valamit a férfiakról, a kapcsolatokról, de legfőképpen magamról. A GyereBaba Program első csoportjában egyedül vettem részt. Különleges élmény volt a Program, még így egyedül is: ott kezdtem el megérteni, hogy hatással tudok lenni a testem működésére, hogy nem elég, ha tudatosan nagyon akarok gyereket, a tudattalan gátakkal is dolgoznom kell, hogy helyet kell teremtenem az életemben, a lelkemben és a testemben a leendő gyermekemnek.

Amikor megjelent a nagy Ő

Pár hónappal később érkezett meg az életembe a Nagy Ő és a sok önismereti munkának (meg persze a korábbi kapcsolatok tapasztalatainak) köszönhetően sikerült egy nagyon boldog, szeretetteli, kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítanunk. Ekkorra a korom már bőven 40 felett, az FSH-m az egekben, az AMH értékem a mélyben volt, így orvosi segítséget kerestünk. Egy-két rosszul sikerült hazai próbálkozás után egy csehországi klinikán találtuk meg azt az orvost és azt a koordinátort, akikben maradéktalanul meg tudtunk bízni.

Elengedtem az érzést, hogy selejtes vagyok

Két éven keresztül próbálkoztunk. Sok kudarc és könny után az idén tavasszal egyszercsak megéreztem-megértettem, hogy mi csak 99%-ot tudunk beletenni ebbe a történetbe, mindig ott lesz egy százalék, amire már egyszerűen nincs hatásunk. Hogy úgy lesz jó, ahogy lesz. Elengedtem a kényszert, hogy tökéletesen, a statisztikáknak megfelelően kell ebben is teljesítenem; elengedtem az érzést, hogy selejtes vagyok, ha megint nem sikerül; elengedtem a vizsgálatokat, TSH-kat és progeszteron szinteket…

Május 10-én mentünk a kisbabánkért. Hazafele gyönyörű szivárványt láttunk. Május 21-én hajnalban pedig lezajlott eddigi legtartalmasabb beszélgetésünk:

Ő (mert én már látni sem bírok egyetlen tesztet sem): Mit kell látni?

Én: Két csíkot.

Ő: Ilyet?

Ilyet.”

Sikertörténeteink-Éva levelével augusztus 5-én gazdagodtak. A várandósság harmadik hónapjában lévő Éva írt terapeutájának, Krisztinának (Soponyai-Nagy Krisztinának, a GyereBaba Program vezetőjének), hogy megossza örömét vele és veletek, akik 40-es éveitekben járva nehezen hisziktek el, hogy van reményetek anyává válni. Éva hosszú, kacskaringós, nehéz útját meséli el nektek, mert bizonyosan szükségetek van biztatásra. Ez az újabb sikertörténet új reményt adhat nektek. Korábbi sikertörténeteinről olvashattok régebbi írásainban is. A GyereBaba Program részletei pedig segíthetnek, hogy eldöntsétek, nektek miképpen segíthet a Program. A Programra a kék gomb megnyomásával lehet.