Ha szervi ok nincs, akkor mi van?
Szendi Gábor (2007) szerint a meddőségi esetek minimum 40%-a evolúciós keretben jól értelmezhető. Ez a megközelítés egyfajta – bár sokak szerint leegyszerűsítő és vitatott – magyarázatot ad a termékenységi problémákra. Vizsgáljuk meg az öröklődés, szaporodás összefüggéseit. Erre azért van szükség, mert ha szervi ok nincs a meddőség magyarázatára, akkor fel kell kutatnunk az egyéb tényezőket, amelyek a fogantatás késését megmagyarázzák.
Evolúciós elméletek – itt a magyarázat?
Az evolúciós elméletek kiindulópontja, hogy minden szervezet legfőbb törekvése önmaga minél nagyobb számú reprodukciója. Emlősöknél alapvetően két szaporodási stratégia különböztethető meg: az R stratégia, amely sok utód létrehozását jelenti kis szülői ráfordítással, valamint a K stratégia, amely szerint kevés utód születik, de nagy a szülői ráfordítás. (A gazdaságilag fejlett országokban, ill. a felsőbb osztályok inkább a K stratégia szerint vállalnak utódot, a gazdaságilag elmaradott országokban és az alacsonyabb osztályok pedig az R szaporodási stratégia alapján születnek gyermekek.)
A funkcionális meddőség elemzése szempontjából meghatározó ez a két rendszer, mert fontos összefüggésekre hívja fel a figyelmet. Az egyik lényeges szempont a szaporodáshoz szükséges környezeti feltételek vizsgálata. Ide tartoznak a külső körülmények, az egzisztenciális háttér, de lényegesek olyan fiziológiai tényezők, mint például a táplálkozás, zsírszövet/testsúly arány illetve a stressz. (Ezekről bővebben a honlapunkon korábban megjelent írásainkban is lehet olvasni.)
Befolyásolja a kötődés a szaporodást?
A másik fontos kutatási terület a kisgyermekkorban kialakult kötődés és a szaporodási sikeresség kapcsolatának vizsgálata. A kötődés a csecsemőben adott időben, bizonyos feltételek között jelenik meg, imprinting jellegű (azaz bevésődik). Pszichés szempontból az érzelmi szabályozást, a biztonság élményét szolgálja.
Vannak olyan kutatók (Draper és Belsky), akik a kétfajta reproduktív stratégia kialakulását a gyerekkori családi környezettel, érdekes módon főleg az apai jelenléttel kapcsolják össze. Szerencsés esetben, ha az apa jelen van a korai időkben a gyermek életében, akkor a K-stratégiára emlékeztető reproduktív stratégia alakul ki, amelynek jellemzője a késleltetett pubertás, a szexuális aktivitás viszonylag késői megjelenése, a felnőtt párkapcsolatok stabilitása, valamint az együttműködési készség. Ha viszont apa fizikai és lelki értelemben is hiányzik a családból, akkor korai pubertás figyelhető meg, amikor is korán jelentkezik a szexuális aktivitás, ugyanakkor jellemzőbb a felnőtt párkapcsolatok instabilitása is. Ebben az esetben erősebb a törekvés a kevesebb szülői gondoskodásra, magas fokú agresszivitás mellett – az R-stratégiához hasonló módon.
Ezek szerint, ha sarkosan fogalmazunk, a korai évek tapasztalatai nem pusztán a személyiséget formálják, de meghatározzák a későbbi társas kapcsolatokat és a termékenységet, sőt az utódokhoz való viszonyulást is?
Új forgatókönyv is írható!
Nincs arról szó, hogy ne lehetne új forgatókönyvet írni, van lehetőség változtatni a rögzült viselkedésen. Ennek legjobb módja pedig az önismeret útja. A GyereBaba Program során gyakran tapasztaljuk, hogy a babára való várakozás annak ad teret és lehetőséget, hogy a ki-ki saját magán, a párkapcsolat minőségén dolgozzon, hogy aztán jó családi „mintázatot” örökíthessen tovább.