A görcsös akarás a fogantatás egyik legfőbb gátja
Amikor a sok próbálkozás ellenére, hiába várunk, felüti fejét a gonosz önvád: mit csinálok rosszul, mit nem tettem meg, amely közelebb vinne a megoldáshoz? Vadul kutatjuk, milyen új módszerek, technikák segíthetnek, a vajákos megoldásoktól a kutatási eredményekig mindent átböngészünk, blog-tanácsokat fontolgatunk, hátha valaki megmondja a „tutit”…
Miközben pedig az üdvözítő utat keressük, beszűkül a fókusz, és ezzel éppen, hogy „ellendolgozunk”. A megoldás a feloldás, hiszen a görcsös akarás a fogantatás egyik legfőbb gátja. Sötét felhő, óriási kő, amelyet el kell távolítani az útból.
„Jó,jó…, de hogyan”?
1. A megoldások nem mindig kívül vannak, sokszor segít, ha a saját érzéseinkkel foglalkozunk
Legegyszerűbb, ha képi szinten dolgozunk: elképzeljük, vizualizáljuk a rossz érzéseinket, például a görcsös akarást, és ezt próbáljuk a fantáziánk segítségével eltüntetni. Az előbbi példánál maradva: a sötét felhőt át lehet festeni, de egy erős szél el is fújhatja… vagy a hatalmas, nehéz követ el lehet görgetni, daruval fel lehet emelni…
2. Meg kell találni az arany középszert
Saját igényeinket felmérve, a külvilág adottságait és lehetőségeit figyelembe véve fel kell ismerni azt, hogy egy adott helyzetben mennyi a kevés, az elég, a pont jó és a már sok.
Nagyon jó, ha keressük az okokat, és jó, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk a várandósságért, azonban a túlzott igyekezet nem biztos, hogy előrevisz, produktív. Ugyanis a csapda ebben az, hogy az élet folyásának természetes rendje – bármennyire is szeretnénk befolyásolni – nem a mi időszámításunkat követi és nem is racionális. A magot elvetjük, a földet meglocsoljuk, a gyomot kihúzzuk és várunk… és amikor egyet aludtunk még nem biztos, hogy szárba szökken az áhított virág. Alszunk még egyet és még akkor sem, és kettőt, és hármat és megint és… akkor sem. Nagyon nehéz ilyenkor nem feladni, nem elfáradni. Az elfáradás óhatatlanul reménytelenséget és egyre több negatív érzést generálhat bennünk, ami pedig már akadályozni fog minket. Ám az sem célravezető, ha csak csalódottan hátradőlünk, azt gondolva: „úgysem rajtunk múlik”, mert természetesen ez sem igaz. Sőt!
3. Meg kell tanulni: nem tenni, hanem lenni
A testi-lelki jó(l)lét megteremtése a cél. Engedd meg, hogy jól érezd magad! Azt csináld, ami igazán tölt! Ha az érzelmi állapot kiegyensúlyozódik, a stressz csökken, nagyobb a valószínűsége a hormonrendszer helyes működésének, így a kívánt várandósságnak is.
Lassíts! A kevesebb néha több, gondolj arra, hogy ha irdatlan tempót diktálsz, nem biztos, hogy eljutsz a célig, a fele távnál kimerülhetnek a tartalékaid. A szemlélődés időnként többet hoz, mint a cselekvés. Ha van időd nézelődni, elmélyülni, talán a felismerések, a megoldások is könnyebben jönnek, amelyek a várva várt babához hozzásegíthetnek. Váltsuk át a görcsöt, nyugodt mosolyra, az akarást, belső vágyra és csak engedjük meg magunknak képzeletben azt a csodás, finom érzést, hogy milyen lesz majd, amikor magunkhoz öleljük leendő gyermekünket!
Kérdésed van? Tedd fel! Írj nekünk!! Ismerkednél velünk vagy érdekelnek a GyereBaba Program részletei ? Olvass vagy Hallgass bele programunkba!
Ha pedig jelentkezni akarsz, kattints a Jelentkezz gombra.