Újévkor könnyebb változtatni, új életet kezdeni? 

Ha igen, miért lehet ez alkalmas időpont az újrakezdéshez? Egyáltalán érdemes erre az időszakra időzíteni a nagy változásokat?
A középkorban (amely szerintem egyáltalán nem„sötét”) a természeti világ és az ember egységet alkotott, az ember magát is a természet részeként értelmezte. Mivel a megélhetés alapja a földművelés volt, az emberi tevékenység a természet változásait követte. Éppen ezért a középkori ember ciklusokban gondolkodott: a természet és ezzel együtt az élet rendjét az évszakok körforgása adta. A tavasz – a születés, újjászületés, a nyár- az érlelődés, beérés, aratás, az ősz – a hanyatlás, elmúlás. A tél érdekes kettősséget hordoz: benne van a dermedtség, a fagyosság, de ott van mélyen a csíra, az új kibontakozásának lehetősége, a felfelé ívelő kör kezdete is. Az évkör ünnepei, főleg az Újévbe való átmenet, azt az érzést kelti, hogy az örök körforgás folyamatának részesei vagyunk. Vég és kezdet egyszerre. Ekkor van esély leginkább az „újratervezésre”, hiszen ekkor (még) eldönthetjük, milyen magot vetünk el, mit is akarunk megvalósítani a következő évben.

Az év kezdetekor általában tele vagyunk friss energiákkal 

Időről időre állítsuk meg a hétköznapok mókuskerekét!

Hogyan tudjuk ezeket jól, tudatosan felhasználni a változáshoz? Jusson is, maradjon is. Hiába vágunk neki újult erővel az előttünk álló esztendőnek, ha nem jól kufárkodunk az idővel és az energiáinkkal, a források kiapadnak. Jó, ha tudjuk, mikor, mennyit és milyen fordulatszámon érdemes pörögni, és mikor kell töltődni. Életünket képzeljük el úgy, mint egy lendkereket, amelynek ahhoz, hogy forogjon, újra és újra lendületet kell vennie. Ehhez nem pusztán energiára van szükség. Elengedhetetlen a ritmus és a folytonosság, amelyet az adott év fordulóihoz, fontos állomásaihoz kötött szertartások biztosítják. Az ünnepek ugyanis segítik strukturálni az időt. Az ismétlődő szokások, hagyományok – akár a „rántott hús szagú” vasárnapi ebédek, akár a kávéillatú vagy borgőzős baráti összejövetelek – a belső rendeződésben is meghatározó szerepet játszanak.
Időről időre állítsuk meg a hétköznapok mókuskerekét! Szusszanjunk egy kicsit! Csak a lelassult tempó lehet alkalmas arra, hogy kicsit mélyrehatóbban, tüzetesebben odafigyeljünk magunkra, kapcsolatainkra, világunkra. Ez teszi lehetővé, hogy minden megállónál, akár évközben is, hátra- és előrenézzünk, számot vessünk, korrigáljunk, vagy ha kell, „tankoljunk”.

Jó az, ha fogadalmat teszünk?

Hogyan hat ez ránk lelkileg? Lehet akár visszahúzó hatása is?

A valódi fogadalomtétel messze nem csak formalitás. A régi időkben minden szertartásnak megvolt a maga kerete, tartalma. A beavatást, a belépést szentesíti például a keresztelés rítusa, de ezt a célt szolgálja a katonaságnál a tisztavatás vagy újabban a gólyapróbát követő hagyomány.
Belépni nemcsak egy közösségbe lehet, hanem egy új életszakaszba, másik esztendőbe is. Fontos – akár a magunknak tett ígéretekkel is – megrajzolni, hogy itt húzódik egy határ. Ha valamit megfogadunk, azt komoly(abb)an vesszük. Annak jó esetben van súlya. Gondoljunk csak a házasságkötés ceremóniájára vagy a hivatástudat komolyságát, a mély elköteleződést kifejező orvosi esküre.
Másrészt a fogadalom egy kicsit elővételezi is a megvalósulást. Közelebb hozza a célokat. Ígéreteinkkel a tervekre mondunk áment, és ezzel megerősítjük az elhatározást. Hat a kimondott szó mágiája. Általában akkor nem teszünk fogadalmat, ha nem hiszünk abban, hogy elérjük, amit akarunk. Vagyis nem bízunk magunkban. Dőreség azt gondolni, hogy a kudarc elkerülésének, a csalódásnak a legbiztosabb módja, ha nem is teszünk semmit kellő elszántsággal a célkeresztbe. Ismerek olyan embert, aki minden évben ugyanazt fogadja meg, majd rendre megszegi az ígéretet, „ellustázza” a dolgait. De ettől csöppet sem csalódott vagy kiábrándult. Nemes egyszerűséggel állapítja meg a tényt, hogy „még nem sikerült”, még nem… de a kedvét ez nem szegi. Megvan az optimista hite, hogy van esélye meghaladni azt, ahol tart, és hisz abban, hogy majd jövőre…

Ha már fogadalom, hogyan csináljuk jól? 

A fogadalom megvalósulása jórészt a megfelelő motiváció megtalálásának a függvénye. Az elsődleges biológiai alapokon nyugvó motívumok az alapszükségletek kielégítésére irányulnak. Ha ettem, ittam, védett biztonságban érzem magam, akkor tudok olyan célok irányába tekinteni, amelyek a megismerésre, teljesítményre vagy önmagunk tökéletesítésére irányulnak. Ezért a célokat priorizálni kell. Olyat dolgot ne fogadjunk meg, amely a szükségletek piramisán felül van, miközben a legalsó szinteken levő igények kielégítetlenek.
Fontos, hogy pozitív keretbe helyezzük a céljainkat. Például, ahelyett, hogy a cigarettáról való leszokást jelölnénk ki elérendőnek, jobb, ha az egészséges életmódra való váltást akarjuk megvalósítani. Így nem tiltásként értelmeződik a fogadalom, hiszen tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs mindig vonzóbb, ha nem szabad, akkor a „csakazértis kisördöge” befészkeli magát a gondolatainkba.
Előre tud vinni a teljesítménymotiváció, amely a sikerek elérésére, a teljesítmény állandó emelésére, mások teljesítményének meghaladására vonatkozó késztetés. Önismereti kérdés, hogy kinek mennyire fontos a külső megerősítés, mit tart valódi elismerésnek, jutalomnak. A legüdvözítőbb, ha belső indíttatásból akarunk valamit megtenni akár rövid, akár hosszú távon. Minden célirányos viselkedést az energetizál legjobban, ha érdeklődésből, szívesen tesszük. Már önmagában jutalmazó értékű, ha mi magunk vagyunk saját cselekvéseink oka.

Éppen ezért a jó fogadalom receptje: keresd meg, hogy mi az, amit nem csak akarsz, de amire szívből vágysz is. Tegyük fel, hogy le akarod futni a marathont. (Fontos, hogy ezt ne a párod kedvéért akarjad.) Nézd meg, milyen feltételek mellett tud ez teljesülni, válaszd ki közülük azokat, amelyekre neked van ráhatásod! Jelölj ki idői paramétereket! Kisebb lépésekben határozd meg, hogy mit mikorra kell elérned (testsúly, fittség stb.) Minden etaphoz rendelj jutalmat/retorziót! Ha szükséged van rá, jelölj ki külső referenciapontokat, kérjél visszajelzéseket! Iktass be hibalehetőségeket, készülj nem várt akadályokra is!
De ami a legfontosabb: tudatosítsd, hogy minden fejben dől el! Ezért válassz egy szuggesztív varázsmondatot, amelyből erőt meríthetsz! (Ez lehet egy családi mondás is: „mi Kovácsok szívósabbak vagyunk, mint az öszvér”). És még valami: mindent vagy semmit alapon lehet célt érni, nem lehet csak kivételesen-elnézően egy szál cigarettát elszívni.

Ha nem szeretsz fogadkozni, mit tehetsz, hogy mégiscsak elinduljon a változás az életedben?

Milyen eszközök, módszerek vannak még a fogadalmon kívül?

Én például minden évben veszek egy kis határidőnaplót, kis noteszt. (Ragaszkodom a papírformátumhoz, az elektronikus bejegyzések számomra kevésbé bevésett információk.) A kiskönyv első lapjára feljegyzem, hogy mit szeretnék az adott évben megvalósítani, elérni. Azután ideiglenesen leragasztom, és csak év végén futom át a listát. Ami megvalósult, kipipálom, a maradékot, ha még aktuális, átvezetem az új noteszba. Néha magam is meglepődőm, hogy olyan dolog is beteljesült, amelyről időközben meg is feledkeztem.
A másik nagyon jól bevált technika a vizualizáció. A vágyott célt minden érzékszervünk bevonásával idézzük meg! Ez lehet egy gyógyulási folyamat is. Ha a marathonnál maradunk, vizualizálhatjuk a pályát, az utat, azt, hogy milyen nehéz felfutni a hegyoldalon, a sprintet, ahogy a célba érünk. A gyakorlatot érdemes gyakran ismételni.

Nyilván semmilyen módszer nem elég önmagában. Milyen hozzáállás szükséges ahhoz, hogy a változás valóban bekövetkezzen, és tartós is maradjon?

Mi az, amit még megtehetünk a siker érdekében?

Új év, új élet Új év, új élet Új év, új élet?! uj ev uj eletIrracionális célok ritkán valósulnak meg. Ahhoz, hogy a változások tartósak lehessenek, tisztában kell lenni saját magammal, lehetőségeimmel, korlátaimmal. Szoktam mondani: egérből nem lesz elefánt és fordítva: elefántból sem egér. Ha jól mérem fel a határaimat, azzal is tisztában leszek, hogy meddig juthatok. Mindig csak egy kicsit kell emelni a lécen, hogy érezzük a kihívást, ugyanakkor a magasság is megugorható legyen.

Általában miért nem okoznak tartós változást az újévi elhatározások? Pl. a konditermek januárban mindig tele vannak, de februárra már kiürülnek. Mit hibázunk el?
A kitartás erénye gyakran hiányzik, az eredményt „adj Uram Isten, de azonnal” akarjuk. Kevés befektetéssel pedig nem lehet nagy haszonra szert tenni. (Idő- költség/ráfordítás -minőség hármasságában bármelyik tényező hiánya valamelyik másik rovására megy.) Nem hiszek a fogyókúrákban, csodapirulákban. Abban viszont igen, hogy akaratunkkal sok mindent irányíthatunk, megváltoztathatunk.

Sokan fordulnak hozzám olyan párok, akiknél a baba a hosszas és kitartó próbálkozás ellenére sem fogan meg, bár nincsen kimutatható szervi ok a háttérben. A termékenységet segítő terápia első lépéseként „aha-élmény” az a tapasztalat, hogy a gondolat, érzés és a testi működés szerves egységet alkot, képesek vagyunk működéseinket irányítani, szabályozni. Ha pedig jól vagyunk a bőrünkben, otthonosan tudjuk magunkat érezni a kapcsolatainkban, eredményesek leszünk a munkánkban, elégedettek az életben.

Új év, új élet

Az óévet a többség lezárja egy szilveszteri partival. Az újévre viszont kevesebb rituálénk, szokásunk van. Milyen évindító szokásokat érdemes bevezetnünk ahhoz, hogy valóban tiszta lappal kezdjünk?
Több időt szánjunk magunkra, napi, heti, havi szinten is. Beiktathatjuk ezeket a „saját időket” a hétköznapi rituálék sorába. (Nem nagy dolgok ezek: 10 perc séta, forró fürdő, egymás szemébe nézős koccintás, elektronikus szmog mentes csend stb.) Szenteljük meg a hétköznapokat és az ünnepeket ráérős láblógatással, apró figyelmességekkel, széles mosollyal!

 

Ha neked is idei célod a családalapítás, gyermekáldás és kérdésed van ezzel kapcsolatban? Tedd fel! Írj nekünk!!  Ismerkednél velünk? Hallgass bele programunkba!   Aki már döntött és tanfolyamra szeretne járni, a kék gomb megnyomásával már jelentkezhet is.