Dr. Lux Elvira emlékére
Néhány szó
Had ejtsek nénány szót Dr. Lux Elvira emlékére, aki sajnos már nincs közöttünk. „Ki miben hisz, abban üdvözül!” – ezzel a mondattal indult a kapcsolatunk. A babavárás egyre türelmetlenebb, egyre feszültebb, egyre kínzóbb türelmetlenségében próbáltam keresni némi vigaszt és bátorítást. Szerettem volna egy kicsit megnyugodni, levegőt venni, választ kapni a kérdéseimre, mielőtt folytatom az utam. Úgy vágytam egy jóságos kézre, amely megsimogatja a buksim és azt mondja, „Ne félj! Minden rendben van! Csak csináld!”
Ebben az állapotban olvastam el az egyik vele készült interjút. És aztán jött ez a mondat. Nem hosszú, még csak nem is olyan nehéz felfogni, ma mégis azt gondolom, bár készült volna az arcomról egy fotó akkor, amikor ez a kijelentés és én találkoztunk. Elvira üzenete telibe talált. Ültem a laptopom előtt és csak néztem ki a fejemből, miközben egyre erősebben üvöltött bennem egy gondolat: csinálhatok én bármit, szedhetek bármilyen gyógyszert, ihatok gyógyteát, mehetek lombikprogramra, állhatok tótágast, ha magam sem hiszem el, hogy sikerülhet, akkor mégis, hogy a viharba fog az valóra válni?… Hogy akarok én így anya lenni? Egyáltalán, hogy akarok bármit is?
Mondanom sem kell, megnyugvás helyett jött az újabb vihar. Remek, gondoltam magamban. Minek nekem ellenség, ha saját magamat ilyen profi módon lenullázom lelkileg?! De a tombolás végén megszületett egy döntés. Méghozzá az, hogy én ebbe nem akarok belehalni. Nincs mese, ha nem akarom, hogy a gyerekkérdésre rámenjen a házasságom, akkor változtatnom kell. Először is a hozzáállásomon.
Egyik interjút követte a másikat, Elvira gondolatai utat találtak hozzám. Az a fajta józanság, iránytű lett az életemben, amire oda kellett/kell figyelni. A megmondja a tutit című fejezet elmaradt, van viszont segítség, hit, támasz, jó szó. Kevésbé és halkabban tombol már az egóm, kezdünk jóban lenni a megnyugvással.
Múlt hét óta azt érzem, hogy van valami furcsa vibrálás a levegőben. Mintha valami itt lenne a fejünk felett, nem is tudom, front, vagy rossz csillagállás, napkitörés, ufó-látogatás, bármi, de valami nem stimmel. Egyszer csak elkezdtek záporozni a hírek. Meghalt Esterházy Péter, terrortámadás Nizzában, török puccs-kísérlet, elhunyt Somló Tamás…atyaég! Mi történik? És most jött a hír, hogy elment Dr. Lux Elvira.
Szomorú vagyok. De aztán inkább arra gondolok, hogy az általa kidolgozott terápia segítségével több, mint 500 gyermek született. (Biztos ő is ezt akarná.) Hihetetlen szám. Mennyi öröm, beteljesült vágy jelzi földi útját. A módszert pedig viszik tovább tanítványai. Velünk marad, a születendő gyermekekben él tovább. Fentről vigyázza majd lépteiket, lépteinket.
A mi babánk is Lux baba lesz, ezt megígérem, Elvira! És elzavarom a kétkedő gondolatokat! Tudod mit? Egyszerűen el se hiszem őket! Esélyt sem hagyok nekik, hogy megtelepedjenek, nemhogy elkezdjek rajtuk rágódni. Hisz ahogy mondtad, ki miben hisz, abban üdvözül.
Isten veled!
Dr.Lux Elvira emlékére írta: Szemán-Lévai Éva