Újabb Lux-baba jött a világra, Anna Szofi
A napokban megszületett Anna Szofi mindannyiunk hatalmas boldogságára!!!!
Újabb sikertörténet: újabb lux baba jött a világra!
„Nem volt rövid az Út idáig, Szülei hosszan és kitartó szeretettel várták, és ma már pontosan értik, hogy miért éppen most, és nem előbb érkezett hozzájuk várva-várt babájuk…
A Pici érkezése megerősíti az amúgy is szilárd hitemet, hogy a Lux Baba Program (ma GyereBaba Program a tanfolyam neve) sokaknak segíthet abban, hogy álmuk valóra váljon, gyermekük lehessen.
A mostani hír hallatán a jelen öröme és a jövő reménysége mellett valahogy a nosztalgikus emlékek is mocorogni kezdtek bennem…
…kilenc hónapig gömbölyödött a gondolat, hogy részem lehessen a nagy Csodában, átélhessem a megismételhetetlent, a másodszorra is egyszerit, egyedülit. Mert tizensok éve, első gyermekem születésekor valahogy minden másként volt…
A szülésre gondolva – hiába a sok évvel ezelőtti kellemes tapasztalat és kitartó lelki gyakorlat – kissé szorongtam. Vajon minden rendben lesz-e? Milyen érzéssel tölt majd el az első simogatás, a burkok és membránok nélküli közvetlen érintés?
Első álmomból hirtelen eszméltem: ez a hasító, élesen kitartó érzés már jósló fájásra aligha emlékeztetett (olyan, mintha ez idáig sosem szültem volna), de késői órák ide vagy oda, a vaklármától való félelmet leküzdve bizonytalanul hívtam a szülésznőt megerősítésért. A lazító fürdő már nem sokat segített, hiába rimánkodott görcsösen a pillantás, amely a félhomályban az óramutató táncát figyelte. A tízperces út alatt – még sohasem éreztem, hogy a budapesti aszfalt állapota ennyire siralmas – a fájdalom fogantyújába háromszor kapaszkodtam. Mintha a kórház liftje is a szokásosnál lomhábban mozgott volna, ám innentől kezdve a külső események a belső történések tempójára gyorsultak. Mire az éjfél eloldotta a holnaptól a tegnapot, már a hálószobához inkább hasonlító szülőszobán vajúdtam. Mécsesek meleg fénye, halk zene, közvetlen emberi hangok, segítő érintések. Az alternatívák közül (a bőség zavarba ejtett) az elmúlt időszakban kényszerűen „begyakorolt” oldalfekvés mellett döntettem. Így legalább azt is megtudtam, hogy az angol királynők is ilyen pózban hozzák világra a trónörökösöket. Sok jó ember remekül megfért a kicsinek ugyan nem mondható ágyon. Az orvoson és a bábán kívül „dúlának” szegődött barátnőim is mellettem serénykedtek. Meg kell vallanom, hogy hátmasszírozás még sohasem esett ilyen jól… a
kár egy otthoni partin is érezhettem volna magam, ha hallottam volna a szavakat, értettem volna a beszédet, vagy legalább formálódott volna a nyögésből gondolat. A fájások lökdösődve furakodtak egymás elé, úgy éreztem legjobb, ha a zabolázatlan kínt, mivel megfékezni úgysem tudom, hagyom a bensőmben tornászni. Szerencsére a szívhangok ritmusa vigasztalón lüktette, hogy mindez nem értelmetlenül történik, hanem közelebb visz ahhoz, amelyre olyannyira vágyom. Üvöltve – motyogva skandáltam a „páros kínt enyhíthet alázat” József Attila-i igazságát, amelybe belehasított az ennél sokkal prózaibb valóság. Furcsa, hogy távol mindenféle önkívületi állapottól, józan jelenléttel észleltem, hogy elfolyt a magzatvíz… Némi lelkiismeret-furdalás közepette sikerült végre a babámra, a még bennem levő, de megszületni kész parányi Életre koncentrálnom.
Snitt
A légüres térben eltűntek a zajok, nem érzékeltem a kiáltás erősségét, a biztató szavak tompa visszhangzását. Kislányom (a szülésznő rutinjának és a házilag kevert varázsolajnak köszönhetően mindenféle vágás és repedés nélkül) kíváncsian dugta ki kobakját, bátor elhatározással a belső biztonság helyett a kinti lét ölelését választotta. A pillanatnyi kábulatból az erőtlen-nyöszörgő rekedtes sírásra ocsúdtam. A már nem is annyira gömbölyű pocakomon – testi és lelki köldökzsinórral összekötve – szuszogott a közel 3 és fél kilós, egyszerre ragacsos és csúszós, testmeleg, különös illatú Boldogság. Abban a pillanatban kerek volt a világ!!!”
Így történt hogy újabb Lux baba jött a világra!
