2017-ben kezdtünk próbálkozni, hogy babánk legyen. Három sikertelenség után, sok-sok orvosi konzultáció és vizsgálat után 2021 őszén tudtuk meg, hogy babát várunk. Most csak a történet végét, azaz a happy end-et írom meg, a sok bánat és várakozás után most már úgyis csak ez számít.
Gyerebaba Program
2020-ban kezdtük el a Gyerebaba programot, amelyet ketten csináltunk végig. Nagy dilemmát követően vágtunk bele, féltünk, hogy meg tudunk-e nyílni „idegen” emberek előtt, ilyen nehéz témában, ilyen rossz élmények után. Aztán kiderült, hogy meg (bár nem indult könnyen J). Ma már határozottan írhatom le, hogy a program mindkettőnk számára életre szóló élmény volt.
Miért is? Egymást jobban megértjük, nyitottabbak vagyunk a másik személyisége iránt, ezáltal a nehezebb helyzetekben jobban kapcsolódunk és reagálunk. A csoporttagok tükröt tartottak, még ha nem is egyforma nehézségek miatt gyűltünk össze, a célunk ugyanaz volt. Reflektáltunk egymásra, több fajta (korábban nem ismert) módon, eszközzel segítettünk egymásnak. Sok ráébredés, tapasztalás, felocsúdás volt nálunk, rengeteget beszélgettünk, együtt gondolkodtunk a dolgainkon. Egyik nagy felismerésem az volt, hogy végre megérttettem, a Baba eddig azért nem érkezett (5 évet vártunk), mert még nem volt itt az ideje. Az egyszerű, talán banális mondat utólag már teljesen érthető. A csoport tehát nem csak a várva várt baba, hanem a párkapcsolatunk miatt is mérföldkő lett az életünkben. Nagy köszönet Krisztinek, Csengének és Zsuzsinak, hogy ilyen harmonikus és gördülékeny volt minden.
2021 elején csináltattam egy 3D ultrahangot véletlenül valahol a belvárosban, mert a Kaáli Intézetbe kellett vinnem ilyen leletet. És ott elkezdtünk beszélgetni az orvossal, aki készítette, hogy miért is kell nekem ez a lelet és elmondtam neki, hogy mi a helyzet, hogy hová megyünk és hogy az immun leleteimnél van eltérés, valószínűleg kellene szednem szteroidot is. Bár rohannia kellett szülést vezetni, de elmondta, hogy vannak már korszerűbb, bár drágább kezelési metódusok is, nézzek utána. Nem is ajánlott semmit külön, de elmondta, hogy a „lombikos helyek” a lombikhoz értenek, de nem tárnak fel sok esetben minden, akár apró akadályozó tényezőt, ezért az előforduló sok sikertelen beavatkozás.
Utánanéztem és megtaláltam a G1 Intézetet, gondoltam miért ne, adjunk még egy esélyt, már úgy is annyi pénz, energia és idő elment. Így kértem időpontot és „véletlenül” a Szőnyi doktorhoz kerültem, aki a vezetője a helynek. Javasolt egy nagy immunpanel vizsgálatot, érthetően elmagyarázott mindent. Néhány hét múlva visszamentünk, ő elmondta, hogy mit javasol az eredmények tükrében, ill. már itt elmondta, hogy költséges az infúziós kezelés, de eredményesnek tekinthető eljárás, mellé a szteroid kis mennyiségben lenne adagolva (amit 12. hétig kell szedni), vághatunk is bele.
A csoda
Szóval a férjemmel megbeszéltük és arra jutottunk, hogy legyen még egy próba.
És akkor nyár végén megkaptam az első dózis infúziót, kiváltottam a gyógyszereket, majd lehetett próbálkozni, vállaltunk egy inszeminációt, ami nem sikerült szeptemberben, majd októberben nem vállaltuk, mert a férjem szerint felesleges lett volna. Ekkor történt meg a csoda, de ehhez sok minden kellett, pl. az, hogy tudjam, jó kezekben vagyok.
Ezután megkaphattam viszonylag gyors egymásutánban a másik két infúzót is, így értünk el a 12. hétig december végére.
Mindig minden esetben alaposak voltak és gyorsan reagáltak, nem csak azt éreztem, hogy „beestünk az ajtón”, hanem, hogy itt a helyünk, foglalkoznak velünk. Tiszta sor, hogy „magánban” ennek így kell lennie, azonban én mégsem tapasztaltam ezt ilyen erősen máshol.
